Mert emberek vagyunk, akiket meghatároz az attitűdjük, amit pedig az formált, hogy mi van a hátunk mögött. Nem ugyanonnan jöttünk, nem ugyanazt hoztunk magunkkal, és még az sem mindegy, milyen régóta járjuk az utat.
Generációs korlátainkkal együtt kell élni. És sajnos a másikéval is. Senki sem fogja tudni a generációs meghatározottságokat kiszedni a munkatársaiból. Éppen emiatt, nagyon fontos, hogy minél mélyebben ismerjük egymás generációs attitűdjét, hiszen soha korábban nem dolgozott együtt a munkaerőpiacon ennyi generáció.
Csak egy egyszerű példa, olyan, amit mindenki ért, és tudatosan nem munkahelyi környezetből hozom, mert így senki nem tud úgy kitérni, hogy ez az ő területükön, az ő ágazatukban biztosan nem így van. Napjaink divatos vitája a húsevők kontra vegetáriánusok. Vajon mi lehet amögött, hogy valaki úgy dönt, a Föld jövője szempontjából nem eszik többé húst? És miért nehéz egy ilyen egyszerű kérdésben a generációknak konszenzusra jutni.
A baby boomerek és az X generáció a húsevést a társadalmi jólét és beérkezettség jelének tekintik, nem szívesen mondanak le róla, mert a hús nélküli étkezés a gyerekkori szegénységre emlékezteti őket. Az Y generáció belemegy a kompromisszumba, hogy megeszi a nagyi rántott csirkéjét, főleg, ha kivívta, hogy neki a mellét adják, és elérte, hogy ne kelljen a többi egészségtelen és hizlaló ételből ennie. A Z generáció nem bíbelődik sem kompromisszummal, sem magyarázattal, megmondja, miről mit gondol, szerinte a húsevés nem etikus, és nem eszi meg az anyukája kedvéért sem.
Ilyen és ehhez hasonló szituációkban kizárólag az önismeret, a generációs attitűdök ismerete és a saját és közös céljaink tisztázása segíthet.