Johari ablak – Én és a Mások nézőpontja

Ahogy megyünk előre az életünk útján, tapasztalataink által akarva-akaratlanul is növekszik az önismeretünk. Ám ha a folyamat során tudatosítjuk a bennünk rejlő képességeket és erőforrásokat, meglátjuk, mi az, amit meg tudunk csinálni, majd azt is észrevesszük, miben kell segítséget kérni vagy fejleszteni magunkat, messzebbre juthatunk. Ráadásul van gyorsítósáv az önismeret növeléséhez, ilyen például a Johari-ablak.

Két amerikai pszichológus, Joseph Luft és Harrington Ingham dolgozta ki ezt az önismereti modellt 1955-ben a közösségi és interperszonális viselkedés elemzésére. A Johari ablak elnevezése kettőjük keresztnevének ötvözéséből született: Joseph + Harry = Johari. Elméletük a személyiségünk különböző rétegeit mutatja be egy négyzet alakú és négy részből álló „ablak” segítségével, amely kézzelfogható értelemzést ad személyiségünk felépítéséhez.

Az ablakmetafora pedig egy pontos és találó szimbólum, hiszen az ablakon keresztül befelé is nézhetünk, személyiségünk mélyrétegeibe, és kifelé is tekinthetünk, ránézhetünk arra, a világ hogyan lát minket.

Luft és Ingham két dimenzió mentén négy részre osztotta fel a személyiség egyes területeit. Az egyik dimenzió az „én” nézőpontja, viselkedésünk és személyiségünk azon részei, amelyeket mi magunk ismerünk saját magunkról. A másik dimenzió pedig az, ahogy  „mások” ismernek, azok, akikkel kapcsolatban állunk. Az „én” számára vannak ismert és ismeretlen részek, s ugyanígy a „mások” számára.

Az ÉN és a MÁSOK számára is ismert területet Arénának nevezték el, mert ez egy nyílt, mindenki által hozzáférhető terület, olyan mint egy függöny nélküli, nagy ablak, amin keresztül belátnak az otthonunkba, de mi is kilátunk rajta. Itt olyan tulajdonságaink és rólunk szóló információk találhatóak, amelyekkel mi magunk is tisztában vagyunk, és a külvilág számára is ismertek. Ide tartoznak a nyilvánvaló viselkedések, például a megjelenés, a szokások és az általános tudás. Ez a legtisztább, legegyértelműbb személyiség-terület.

A második része az ablaknak a Vakfolt, vagyis azok a tulajdonságok és információk, amelyek a személy számára nem ismertek, de másoknak igen. Itt található minden, amit nem akarunk tudni, amit nem látunk meg magunkból. De ide tartozhatnak olyan dolgok, mint a rejtett készségek, motivációk vagy érzelmek, amelyeket mások visszajelzéseinek és észleléseinek köszönhetően megismerhetünk, ha rászánjuk magunkat. Az önismeret szempontjából a vakfolt a legizgalmasabb terület, hiszen ennek csökkentésével jobban megismerhetjük, hogy mások milyennek látnak minket. Másképpen fogalmazva, ez a terület az önismereti szintünkről is árulkodik.

A harmadik a Zárt, rejtett terület: azok a tulajdonságok és információk tartoznak ide, amelyek a személy számára ismertek, de másoknak nem. Ide tartoznak a személyes titkok, belső gondolatok és érzések, amelyeket valaki másokkal nem osztanak meg. Ez egy függönnyel eltakart ablak, mi tudjuk mi zajlik odabent, de mások nem látnak be. Ily módon rejtjük el előnytelennek részeinket, negatív tulajdonságainkat. Fontos feladatunk csökkenteni ezt a részt, még akkor is, ha szinte mindig fájdalommal jár, szembe kell nézni vele és elfogadni személyiségünk nemkívánatos részeit.

A Zárt terület arról is beszél, hogy valaki mennyire extrovertált vagy introvertált személyiség, mennyit árul el az érzéseiről, az életéről. De arra is utalhat, ki mennyire egyenesen kommunikál, ki tudja-e nyíltan fejezni a véleményét, meri-e feltenni a kérdéseit. Érdemes azon dolgozni, hogy a Zárt terület minél kisebb helyet foglaljon el a négyes felosztásban.

A negyedik, ismeretlen terület a Tudattalan sötét világa, egy befalazott vakablak. Ide tartoznak azok a rejtett képességek, potenciálok és új ismeretek, amelyek még felfedezésre várnak. Senki sem tudja, mit rejt valójában a sötét rész, amiben az a legfélelmetesebb, hogy az itt lévő viselkedésmintákat nem tudjuk tudatosan szabályozni vagy megváltoztatni. Az osztott ablak ezen része a pszichológia területe.

Vezetőként mire tudjuk használni a Johari ablak ismereteit?

A Johari ablak célja, hogy segítse az embereket a kommunikáció és az interakció terén. Az elmélet szerint minél több információt és visszajelzést megosztunk a többiekkel, annál nagyobb az ablakunk nyitott területe, és ezáltal hatékonyabbá válhat az egyéni vagy csoportos kapcsolatépítés és fejlesztés. Az ideális Johari ablak arról szól, hogy egyforma mértékben beszélek és hallgatok, ugyanannyi visszajelzést adok, mint amennyit kapok.

Valójában a négy ablak mérete személy- és helyzetfüggő és az is számít, hogy melyik életszakaszunkban járunk. Mindenkinek más a Johari ablakja, de általánosságban elmondható, hogy ahogy megyünk előre az életben, tapasztalatokat gyűjtünk és menet közben egyre jobban megismerjük a világot, benne önmagunkat, optimális esetben csökken az ismeretlen sötét és zárt rész és növekszik a nyitott. Az önismereti tevékenységek mind a nyílt területet építik. A Johari-ablak nem statikus, folyton változik, de soha nem éri el a végleges állapotát, érdemes vezetőként ezt szem előtt tartva, beépíteni az eszköztárunkba a használatát. A Johari ablak élethosszig formálódik, viszont érett és megdolgozott személyiségeknél stabil képet mutat. Az ideális személyiség nagy „Arénával”, kis „Vakfolttal” és kis „Zárt” területtel rendelkezik. Ha növelik az arénát, akkor azt a területet növelik, ahol kiteljesedhet. Vezetőként feladatunk olyan légkört és pszichológiai biztonságot teremteni, ahol a munkatársak arénája növekszik és a potenciáljuk kibontakozhat. Ráadásul a nyílt és hatékony munkatársak közt a csoportkohézió is erősebb.

Sokszor előfordul, hogy másnak látnak bennünket a többiek, mint amit a mi tükrünk mutat, és ilyenkor hatalmas energiákat emészt fel, hogy ne eresszük be az ő visszajelzéseiket, nekik pedig az fárasztó, hogy mindig visszapattannak a hárításainkról. Érdemes törekedni a külső és belső kép szinkronba igazítására, mert személyiségünk hatékony működésén sokat ront, ha nagy a távolság a között, akik vagyunk és ami látszik belőlünk. Mások visszajelzéseit használjuk fel a magunk építésére, lássuk meg az őszinte kommentekben rejlő fejlődési lehetőséget.

Vezetőként, – a Johari ablak nyújtotta háttártudásra támaszkodva – Feedback kultúrával, csapatépítő foglalkozáson egymásnak adott elismerés kártyákkal, meetingeken “mit csináltunk jól, mit kellene a következő projektnél máshogy csinálnunk” értékelő momentumokkal törekedhetünk a vakfoltok csökkentésére és az aréna növelésre. Ha elkötelezetten és folyamatosan gondot fordítunk erre, önazonosabb és kiteljesedettebb munkatársak, erősebb és hatékonyabb csapatot fognak alkotni, amit vezetni is könnyebb.