Kihagyás
Első látásra teljesen egyértelműnek tűnik, mi is az a Felnőtt-Felnőtt kommunikáció, ugye? Nyilvánvaló, amikor két felnőtt beszélget. De vajon ez tényleg életkori kérdés? És minden felnőtt felnőtt módon kommunikál?
Az énállapotok megértéséhez először a tranzakcióanalízist kell megvizsgálni, amely egy Eric Berne (1910-1970) amerikai pszichiáter nevéhez kötődő pszichológiai irányzat.
A Berne által megalkotott tranzakcióanalízis lényege összefoglalva a következő: ahhoz, hogy egy gyerekből egészséges felnőtt váljék, neki megfelelő mennyiségű (ám egyénenként változó!) mértékű ingerre van szüksége, egyébként lelkileg (és a kísérletek alapján fizikailag is) elsorvad. Igényünk van bizonyos mennyiségű ingerlésre, “különben kiszárad a gerincagyunk”.
Pozitív fizikai inger például a szeretetteli érintés, az ölelés, a testi közelség, pozitív mentális inger pedig többek között a dicséret, a ‘jó szó’, a kedves köszönés, a mosoly. Felnőtt korunkra sem szűnik meg az inger-szükségletünk, az inger, vagy más szóval „simogatás” mindkét formája neurológiailag is mérhető választ vált ki a szervezetünkben, az idegrendszerünkben.
Felnőttként is vágyunk erre a „simogatásra”, legyen az fizikai intimitás vagy egyéb, úgymond „elvont” érintésmentes kommunikációs módozat. Ezeknek a „simogatásoknak” a cseréjét nevezi Berne tranzakciónak. Társas érintkezéseink, beszélgetéseink ezekből a tranzakciókból állnak össze, és bármilyen formájú tranzakció jobb, mint az érintkezés (a tényleges fizikai, illetve az „elvont”, a kommunikáció) hiánya. Nagyon sok mindenre képesek vagyunk, hogy hozzájussunk a mindennapi “nyúltagy simogatásunkhoz”, történjen az bármilyen formában.
Patkánykísérletek bizonyították, hogy a gondozott patkányok gyorsabban fejlődtek és nagyobb lett az ellenálló képességük a betegségekkel szemben – függetlenül attól, hogy gyengéden bántak velük, vagy áramütésekkel “gondozták” őket -, mint azok az egyedek, akikkel egyáltalán nem törődtek.
Bármennyire rosszul hangzik, a kisgyerekek esetében is igaz, hogy akár gyengéd, akár durva a gondozás (pl. verés), még mindig jobb, mint a negligálás. Sok kisgyerek inkább rosszalkodik és elviseli a büntetést, csak figyeljen rá végre valaki.
A vállalati világban ez a „simogatás” gyakran visszajelzés, elismerés vagy együttműködés formájában jelenik meg. A munkahelyi kapcsolatokban a tranzakciók éppoly fontosak, mint a személyes életben. Például egy vállalatnál a visszajelzés kultúrájának fejlesztése elengedhetetlen, ahol objektív, racionális visszajelzéseket biztosítunk egy feladat, vagy teljesítmény kapcsán.
Eric Berne 1962-ben írta meg az Emberi játszmák című könyvét, aminek híres kezdőmondata szerint ezek a játszmák vagy a boncteremben, vagy a bírósági tárgyalóteremben szoktak végződni. Ezek a játszmák nem szerepek, hanem lélektani realitások.
A tranzakcióanalízis inger-válasz alapján elemzi a kommunikációt, alaptétele szerint a viselkedésünk befolyásol másokat, és minden emberben több ún. énállapot létezik, melyeket az adott helyzet hív elő. Berne azt vizsgálta, hogy az egyes tranzakciók (simogatás-cserék) az illető melyik énállapotából indulnak, és a másik fél melyik énállapotát célozzák meg.
A 3 alapvető énállapot:
Szülői énállapot – értékek mentén kommunikál – kulcsszavai: „MUSZÁJ, KELL, TILOS”. Két megnyilvánulása van:
– Kritikus, vagy Szigorú Szülő (ellenőrző)
– Gondoskodó Szülő (támogató).
Felnőtt énállapot – racionális – kulcsszava: „SZÜKSÉGES” Analizál és a tényekre reagál a jelen pillanatban; a mostban gondolkodik.
Gyermeki énállapot – irracionális, érzések mentén kommunikál – kulcsszava: „AKAROM”. Három fő megnyilvánulása: Lázadó – Alkalmazkodó – Szabad létállapot.
Mindenki ezen három énállapot – Szülői, Gyermeki vagy Felnőtt – valamelyikében lép be egy kapcsolatba. Már az a felismerés is hatalmas változást generálhat, ha felismerjük, mikor melyik énállapotban vagyunk, illetve a másik melyik énállapotból indul az adott kommunikációban. Ezeknek az információknak a birtokában módosíthatjuk a saját kommunikációnkat, kilépve így a mindennapi emberi játszmáinkból. És ez a munkahelyi relációban is nagyon hasznos.
Nézzük meg közelebbről, milyen a Felnőtt énállapot attitűdje, és az abból fakadó kommunikáció. Mindenekelőtt autentikus, valóságalapú, közvetlen – azaz személytől személyhez szóló. Információkat gyűjt, azokat objektíven elemzi, mielőtt döntést hoz. Egyenes. Magabiztos. Szabályozza a Szülő és a Gyerek létállapot kommunikációját, közvetít közöttük.
Berne könyvének remek ábrái jól illusztrálják, miért hasznos a Felnőtt-Felnőtt énállapotban kommunikálni:
Vállalati környezet és a felnőtt énállapot jelentősége
A Felnőtt-Felnőtt kommunikáció objektív, racionális visszajelzéseket biztosít. Amikor egy vezető felnőtt énállapotból ad visszajelzést, elismeri a dolgozó erőfeszítéseit, és építő jelleggel mutat rá a fejlődési lehetőségekre.
Például: „A projekt prezentációja jól strukturált volt, de a határidők betartása terén fejlődhetünk. Mit tehetnénk másképp legközelebb?”
Ez a fajta kommunikáció nem személyeskedik, hanem konstruktív módon segít a munkavállalónak fejlődni, miközben támogatja a munkatársat.
Konfliktuskezelés a munkahelyen
Ez a felnőtt énállapot és a tranzakciók jelentősége a munkahelyi konfliktuskezelésben is fontos. Ha egy vezető felnőtt énállapotban kommunikál, képes a konfliktusok racionális kezelésére, ahol mindkét fél véleménye meghallgatásra kerül, és a megoldásra helyeződik a hangsúly.
Például: „Mindkét álláspontot értem, vizsgáljuk meg, hogyan találhatunk olyan megoldást, amely mindkét fél számára elfogadható.”
Ez a hozzáállás támogatja a hatékony és konfliktusmentes munkahelyi környezet kialakítását.
Felnőtt énállapot a döntéshozatalban
A vezetők számára különösen fontos, hogy döntéseiket felnőtt énállapotból hozzák meg. Ilyenkor a tények és a racionális érvek dominálnak, nem pedig egó, érzelmek vagy irracionális tényezők. Amikor a vezető egy nagyobb döntést hoz, például egy új projekt elindításáról, a felnőtt énállapotú megközelítés lehetőséget nyújt arra, hogy a vezető objektívan mérlegeljen adatokat és tényeket.
Például: „Az elemzés alapján a B terv tűnik a legjobbnak, mivel költséghatékonyabb és növeli a hatékonyságot.”
Teljesítményértékelés
A Felnőtt-Felnőtt kommunikáció a teljesítményértékelésben is kulcsfontosságú. Amikor a vezetők a tényekre alapozva adnak visszajelzést, akkor nem kritikát gyakorolnak, hanem támogatják a fejlődést. Ezáltal a visszajelzés építő és motiváló.
Például: „Az elmúlt időszakban jelentős előrelépést láttam a munkád minőségében. A következő lépés az lehetne, hogy még jobban láthatóvá tegyed a projektek előrehaladását a döntéshozók felé.”
Mindannyian játszunk játszmákat, ez sajnos elkerülhetetlen. De érdemes odafigyelnünk, hogy lehetőség szerint a kommunikációnkban mindig maradjunk Felnőttek – a munka világában világos, tiszta, pontos fogalmazással, dicséretekkel, visszajelzésekkel adjuk meg egymásnak a megfelelő társadalmi “simogatást”, magánéletünkben pedig az igazi egyenrangú intimitásra és közelségre törekedjünk. A játszmák mindig ennek pótlékai. Se az egók harca, se a „bocsánat,hogy élek” alárendelés nem okoz hosszútávon kiegyensúlyozott teljesítményt és örömöt.