Digitalizáció: Tudod vagy képes is vagy rá?

Az utóbbi években a humán erőforrás menedzsment fókuszában – többek között – a gender kérdés és az x-y-z generáció álltak, így a humán erőforrás menedzsment kulcskérdéseit és kihívásait ezek határozták meg túlnyomó részt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy minden a munkavállóval kezdődik – és végződik – azaz az előzőken túl az is meghatározó, hogy milyen képességekkel érkezik valaki a munkaerőpiacra és hogyan tud ott boldogulni. S hangsúlyoznám: a képességeket, NEM a tudást! Ugyanis nem ugyanaz a kettő!

Ha visszatekintünk a XX. századra, akkor számos olyan szakma és terület volt, amelyre az ember úgy készült, hogy elvégzett egy szakisoklát/egyetemet, magába szívott rengeteg információt/tudást és azt követően a következő években arra a tudásra építve dolgozott és ezzel egy egész kiszámítható karrierpálya várt rá.

A megszerzett tudás kincsnek számított, sőt sokan úgy vélik még ma is, hogy az. Ki ne ismerné azokat a kollégákat, vezetőket, akik a megszerzett és őrizgetett tudásukban hiszik legitimációjukat, pozíciójuk biztonságát, biztosítottságát megőrizhetőnek? Ez egy korábbi gyakorlat megmaradt kulturális öröksége, azonban a XXI. század teljesen új irányokat hoz, ha elfogadjuk ezt, ha nem. S ez egy új dimenziót nyit meg: a digitalizációt.

Miközben mindenki a gender illetve generációs kérdésekre fókuszált, „szélről” hatalmas lendülettel tört be a digitalizáció az ezredforduló után, amely teljesen átalakította a körülöttünk lévő világot. S lényegében fel sem fogtuk ennek a hatását, amely a korábbi kettőre is erős befolyást gyakorol. S miközben ez az átalakulás zajlik, még mindig régi struktúrák, régi reflexek és régi vezetői/munkavállalói attitűdök dolgoznak, amelyek egyre inkább akadoznak, s hatékonyságuk csökken. Jó bizonyíték erre, hogy a digitális transzformációs folyamatok jelentős része megakad. Ezáltal nem lesz több, mint egy technológiai váltás, de maga a munkafolyamat marad a régi, a megszokott. Például bevezetésre kerül a SharePoint, de közben „a biztonság kedvéért e-mailen is csatolva küldöm a dokumentumot véleményezésre”.

Ha az iPad-ben ki kell cserélni az akkumulátort, akkor maximum azért viszem a szervízbe, mert nem akarom vele az időt tölteni. Viszont ha úgy döntenék, hogy magam cserélem ki, akkor minden alkatrészt meg tudok rendelni online, majd egy YouTube videó végigvezet profin a teljes cserefolyamaton. Vállalkozó kedvű apuka a gyerekeivel jót tud ezzel szórakozni és érdekes is.

Az Internet megjelenésével az információ, a tudás már nem számít privilégiumnak. Nincsenek okos emberek, mert lényegében bármilyen információt el tudok azonnal érni a világhálón. Azaz a tudás, amelyet korábban tanulással szereztünk meg, ma rendelkezésre áll bárhol. A kérdés tehát egyre inkább nem az, hogy rendelkezem-e a szükséges tudással, hanem, hogy képes vagyok-e azt használni.

Az intézményesített oktatásban a monopolhelyzet továbbra is még régi struktúrákat működtet. Ugyanakkor a munkaerőpiacon már egyértelműen mutatkoznak a jelei annak, hogy ez a fajta tudásalapú működés, a digitalizáció mellett, nem lesz a korábbi módon fenntartható. Nem véletlenül felkapott korunkban az agilitás. Az agilitás is egy olyan kompetencia, amely a rugalmasságot, az alkalmazkodó képességet és a váratlan helyzetben való hatékony problémamegoldást – is – magába foglalja. Erre pedig olyan kvalitásokkal tudunk készen állni, amelyek nem a tudáson alapulnak, hanem a képességeken, hogy mihez kezdünk a rendelkezésre álló tudással, információval.

Összegezve a válasz arra, hogy mit és hogyan tanuljunk, hogy megfeleljünk a digitalizáció korában megjelenő kihívásoknak, egyszerű. Tanuljuk meg, hogy miként kell kezelni a körülöttünk lévő információkat, hogyan strukturáljuk a problémákat és fókuszáljunk a megoldásra. S, hogy mi az, ami rajtunk múlik és mi az, ami az oktatón? Lényegében minden rajtunk múlik. A környezetünket, a régi struktúrákat megváltoztatni sok energiát és időt emészt fel. Ugyanakkor magunkat tudjuk fejleszteni, változtatni, csak meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek támogatják személyes szakmai fejlődésünket. S végezetül egyértelműen megszűnt az a korábbi felfogás, hogy az iskola elhagyásával készen állunk és vége a tanulásnak. A mai világban lassan elég éveknek eltelnie, hogy jelentősen változzon a környezetünk. Ehhez pedig egy olyan rugalmas, fejlődni tudó, tanulni képes attitűd szükséges, amely nyitott az újra, s a képességeire fókuszál, kiemelten arra, hogy adaptálódni tudjon a környezetéhez.